"Egyáltalán nem bántam, hogy nem tudok vele Levről beszélgetni, nem tudom elmondani neki, mit csinálunk egymással, és mennyire boldoggá tesz, amit csinálunk; nem éreztem veszteségnek, hiszen a fontos élményeimet különben sem osztom meg másokkal soha. Egyedül szeretek örülni a dolgoknak, élvezni, hogy átjár az öröm. Talán azért, mert szüleim egyetlen gyereke voltam, meg talán azért is, mert gyerekkoromban sokat olvastam, és megszoktam, hogy az erős érzelmeimet magamban tartom. Élveztem, ha felnézek egy könyvből, a körülöttem élő embereknek fogalmuk sincs róla, mit élek át abban a pillanatban."
(Karl Ove KNAUSGÅRD: Az öröklét farkasai)
